Idézetek
Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!
Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.
Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.
Nagy bátorság kell ahhoz,hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság,csaknem hõsiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni,mert gyáva és hiú,fél a bukástól. Szégyelli,hogy odaadja,s még sokkal inkább szégyelli,hogy kiadja magát a másiknak,elárulja titkát. Azt a szomorú,emberi titkot,hogy szüksége van gyengédségre,nem tud meglenni nélküle...
Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem,amikor szomorú vagy. Lehet,hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekrõl beszélsz,nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak-amíg a fejedben vannak, határtalannak tûnnek,de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem,többrõl van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve,irányjelzõként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk,a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg,nem értik,miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok,hanem mert nincs,aki megértsen.
Sérelmünkön nem tudjuk egykönnyen túltenni magunkat, szívünk mélyén pedig pontosan tudjuk, hogy kettõnk dolga addig nem fog rendbejönni, ameddig tudomást nem veszünk a közénk tolakodott problémáról.
A kezed fogom ma is ugyanúgy mint régen A képen ott vagy te is velem és nem értem Mért szakad el a kép,hova tûnik a sok emlék...
Leperegnek az utolsó könnyek, Elfelejtjük,hogy van egy álmunk. A vonatok indulnak és jönnek, De mi nem tudjuk,hogy kire várunk. Az elsõ és az utolsó lépés, Téged bánt és ez nekem is fáj. A szívünkben ott lapul az érzés, Soha semmi nem lesz ugyanúgy már...!
Aki azt mondja szeret, talán igaz lehet.
Aki azt mondja imád, sose hidd szavát.
De aki nem szól, csak mélyen a szemedbe néz,
annak a szívében örökre élsz
Azt mondják:
1 percig tart, hogy észrevegyél valakit.
1 óráig, hogy komolyan vedd
1 napig, hogy megszeresd.
De egy élet is kevés, hogy elfelejtsd!!!
Ezernyi emlék, mely nyomot hagyott bennem.
Csillagnyi mosoly, melyet ti szereztetek nekem..köszönöm Barátaim, hogy vagytok nekem!
,,Ha szeretsz,
olyat szeress, ki téged viszont szeret,
mert többet ér egy baráti kézfogás,
mint száz hazug szerelmi vallomás!"
Millió vízcsepp egy nagy folyó.
Megállítani mondd miért volna jó?
Had múljon el aminek múlnia kell had mossa az esõ végre el!!
Elmúlt a jó idõ, megtört a rend.
És néhány mondat, és egy nevetés dallama visszacseng
Elmúlt a jó idõ, elment veled
S ami itt maradt az nem nagyon kell nekem.
Ha valaki elment,ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és el tudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni!!!
...Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékként küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek. Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek, mikor rád gondolok, érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem...
...Könnyû kimondani, hogy vége, ellökni a másik kezét!
Eddig utánad futottam, most meg elõled menekülhetek,
Az emléked temetném, de minden reggel sírva ébredek.
Mielõtt kinyitnám a szememet álmom utolsó képe villan fel
Az arcod látom, a kép hirtelen illan el,
Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem,
Egy gyenge mondat vigasztal, egyedül jobb nekem...
...Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idõ rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim...
...Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelõtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellõ pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzõséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tõlem elszakít...
Olyan sok dolog jár most az eszembe,
És nem tudom hogy mit tegyek vele.
Bár tudom te nem leszel már az enyém hiába is szeretném,
Mégis bízok abban hogy van még remény.
Hazudni kell a szívnek hogy ne fájjon annyira,
Hogy ne törjön szét két darabra.
Próbállak elfelejteni,
De nem hiszem hogy menni fog,
Mert a szívem még mindig te érted dobog.
Tudom hogy mostmár vége, Mindennek hiába,
Pedig én szeretnélek újra és újra, Igaz mindez már hiába.
Fáj hogy mással látlak,
Fáj hogy nem vagy mellettem,
És fáj hogy nem vagy az enyém.
De tudd meg hogy még mindig ugyanazt érzem amit régen,
És ez az érzés örökre megmarad.
A szerelem nem múlik el,
Mert örökre bennem marad! Nekem nem kell más,
Csak TÉGED akarlak, Csak TÉGED és senki mást!
SZERETLEK és nekem NEM KELL MÁS!!!!
...most már sírok a képeken, amiken eddig veled nevettem,
most már a polcomról levettem minden emléket amit szerettem,
most írom amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
de õszintén, ez neked csak egy szó csupán, akár csak a szerelem!...
"Múlnak a percek, égõ szemmel nézek rád.
Szótlan csak állok és nézem a könnytõl marta szád.
Indulnom kéne,de még visszatart egy szó...
Némán ölellek.Ez az érzés háborgó folyó."
Nem ismertelek,de már az elsõ találkozásnál éreztem valamit.
Gyönyörû volt minden pillanat amit veled töltöttem...
örökkévalóság volt tele szerelemmel.
Majd hátat fordítottál,s én nem kérdeztem mért, sírástól nem tudtam szólni.
Vártam hónapokat,de a seb nem gyógyult be.
Hiányzol és mindig is hiányoztál...sosem kérdeztem mért történt ez velünk...
"Elmentél tõlem, és én hagytam menyj csak el!
Hiába lett volna minden,ki menni akar, hagyni kell!
Mosolyog hozzá az arcom,de mögé senki se néz,
játszani a közömbös embert,most látom, milyen nehéz!
Ha megkérdeznék tõlem,modnjam meg mit jelentessz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,és nem tudnék felelni hirtelen!
Csak nagy sokára mondanám,hogy egy elmúlt szerelmet!
S nem venné észre senki sem,hogy titokban könnyes lett két szemem!
És mást lát a két szemem,messze túl a könnyeken,
hogy még mindig te vagy a mindenem!
S ha megkérdeznék tõlem,mondjam meg mit jelentessz nekem?
...büszkeségbõl azt felelném SEMMIT.....csak az egész életem!"
„Ha megkérdeznéd,hogy mit nem mondtam el?
Van e még szó,amit mondani kell?
Van e még szó,kimondható?
Ha megkérdeznéd,csak annyit mondanék...
Köszönöm azt,hogy itt voltál velem,
Csak ennyi volt az életem.
Csak ennyi volt,és nincs tovább...."
Most élsz, most vigyázz,hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz,most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj,hogy van ki vár,és a két karjába zár.”
Aki mindennap könnyes szemmel ébred,
Aki ugy érzi senkivel se élhet,
Aki úgy érzi nem õvé a világ,
S szívét csak fájdalom járja át,
Aki úgy érzi senkije sincsen,
Aki úgy érzi élete már nincsen,
Az tudja igazán mit érez az,
Akinek szívéhez már nincsen vigasz,
Az tudja igazán milyen szeretni,
akit egyedül hagytak magányosan élni...
Csalódni kell,hogy boldogok lehessünk,
Feledni kell,hogy újra szeressünk!
Kell tudni kacagni,szeretni és sírni,
Valakit megunni és újból visszahívni!
Csalódni kell százszor,csalódni kell ezerszer,
hogy boldogok lehessünk, egyetlen egyszer!
Elválni könnyû,de feledni nehéz.
A szív a múltba ezerszer visszanéz.
Lehet hogy könnyen,nevetve búcsúzunk,
De fájni fog,ha találkozunk.
A sors tudja mi lehet,
Ha visszajösszlesütöd szemed.
Százszor is megállnál mégis visszamész,
Elválni könnyû,de feledni nehéz.
Egy szív,mi összetört,
Egy csók,mi meggyötört,
S csak egy érintés,
Olyan mint egy kísértés,
Csak egy szerelem,
Mi nem múlik el sohasem,
Egy lány,ki nem sokat kért,
Mégis a végszava egy éles kés....
Szeretlek bár tudom nem lehet,
más nézi tüzét ragyogó szemednek.
Várlak bár tudom felesleges nem én vagyok az aki veled lehet.
Sírok bár tudom nem éri meg,
Szenvedésemet te nem érted meg.
Remélek, bár tudom értelmetlen szerelmem örökké reménytelen.
Felednélek, bár tudom lehetetlen,
arcod szívemnek felejthetetlen.
Hallgatok, bár nagyon nehéz pedig csak szerettelek ennyi volt az egész.
Szerelmes szívem a tiéd!
Imádlak, bár nincs hozzá jogom,
várlak, bár nincs rá okom!!
Szivem titkát írom
E kis versbe neked,
Rád gondolok,
Ezt sose feledd,
S hogy szívem mit kiván
Soraim betüiben keresd
Mit ér ezer szó,mely nem tõled hallható?
MIt ér a sok csillag,ha nem veled látható?
Mit érnek az órák,mit érnek a percek,
Ha mindezek Nélküled telnek?
Szeretem mikor hozzád bújhatok,
Szeretem mikor ajkadra csókot adhatok,
Szeretem ha melletted fekhetek,
Szeretem ha kezemet kezedbe tehetem,
Szeretem mikor édesen nézel rám,
Szeretem mikor azt mondod: "Szeretlek cicám!"
Szeretem minden egyes porcikád,
Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged és senki mást!
Rád vágyom,csakis rád...
Más a nyomodba sem érhet
Miért?
Tudnék ezer érvet.
Hiányzol,te voltál a mindenem,
Nélküled üres az életem!
Gyere vissza,kérlek
Én is csakis érted élek!
Kéne valaki más,de nem megy...
Nem tudlak elfelejteni téged.
Mennyit jelentettem neked?
Te elraboltad a szívemet!
Azok a csodálatos napok...
Rólad szólnak a gondolatok.
Hiányzom most neked?
Hol vagy?
Én még mindig szeretlek!
Meleg a nyár, hideg a tél...
Gyûlöltem,mikor elmentél!
Nélküled csak árnyék vagyok Szürkék a hétköznapok.
Este a tévé elõtt... Eszembe jutnak az elmúlt idõk...
Mikor együtt voltunk, nevettünk sokat
A parkban kergettük a madarakat.
Aztán egyszer csak megálltál, megfogtad a kezem...
Csókod maga volt a tûz!
Hiányzol nekem,ne tedd ezt velem!
Üres a város nélküled, minden szürke és rideg.
Téged kereslek mindenütt, az utcán, a buszon...
Gyere vissza!
Vagy nem is gondolsz rám?
Teljesen elfelejtettél már?
Én nem feledtem el a szemed,az ajkad,az érintésedet.
Tekinteted is õrzöm,mindig arra gondolok...
Éjjel rólad álmodom.
Veled fekszem és veled kelek,
Életem is veled volt kerek.
"Boldognak szeretném látni.
Nem számít,hogy kivel vagy hogyan.
Találjon valakit,aki megbecsüli,és úgy szereti, ahogy nekem kellett volna.
Találjon valakit,aki úgy látja õt,ahogy most én."
"Eljön egy pillanat az életedben,amikor rájössz,
hogy ki az,aki igazán számít;
hogy ki az,aki sosem számított;
ki az,aki többé nem fog és ki az,aki mindig is számítani fog
-ezért ne bánkódj azok miatt, akik már a múltad részei.
Megvan az oka annak, hogy a jövõdben õk miért nem szerepelnek."